Hogyan hozhatunk létre pozitív élettereket a tengeri élővilág számára abban a korban, amikor a tenger elszennyeződött, a hőmérséklet folyamatosan emelkedik, és a rákfélék védőpáncélja egyre vékonyabb? A videó a fajok közötti kapcsolatokat vizsgálja, és az alkalmazkodást emeli ki mint az együttélés egyik legfontosabb feltételét.

Az Élőhelyek (Habitats) című videóműben különböző tengeri élőlények csoportja reagál és alkalmazkodik üvegből készült szobrokhoz. A kísérletben a művészek a dán Kattegat Center tengerbiológusaival együttműködve az üvegobjektumokkal otthonos környezetet teremtettek a csikóhalak és a polipok számára.

Az Élőhelyek (Habitats) vizualitása spekulatív gondolkodásra épít, amely feltérképezi a gondoskodásra épülő etikai kapcsolatok kialakításának módjait. A film központi kérdése, hogy mit tanulhatunk más fajoktól, és hogyan teremthetünk új típusú környezeteket egy olyan időben, amikor az ember által okozott változások felborították a természetes ökoszisztémákat. Az üvegszobrokra telepedő algák különösen jelentősek, hiszen a fotoszintézis révén ez a növény felelős bolygónk 40%-ának oxigénellátásáért. 

A csikóhalak és polipok spontán alkalmazkodása az üvegszobrokhoz feloldja a természetes–mesterséges dichotómiáját, rámutatva arra, hogy az élőlények sokkal rugalmasabban viszonyulnak környezetükhöz, mint ahogy feltételeznénk. A polip meglepő elhelyezkedései és érzelmi reakciói egy olyan nem-emberi intelligenciát tárnak fel, amely képes átvenni az irányítást, és saját feltételei szerint alakítani környezetét.

A mű új perspektívát kínál az ember és természet viszonyára, hangsúlyozva a kölcsönös alkalmazkodás fontosságát. 

(Ferencz Kincső)