A „Nautilus” szerkezetének alapja egy nagy kerek korong, amely vízszintesen függ a mennyezethez rögzített egyetlen kábelhuzalról. Kerülete mentén különböző hosszúságú, apró gömbökből álló láncok csüngnek lépcsőzetesen, miközben a szobor lassan forog. A mű forgása – az óramutató járásával megegyező irányban halad, majd lelassul és megáll, aztán megfordul, és a másik irányba indul – ezáltal egymást átfedő optikai hatásokat hoz létre, amelyek folyamatosan új formákká alakulnak. A „Nautilus” a mozgás során az alkotóelemeit egymással optikailag keresztező látványával kel életre, és a jelenlét intenzív érzetét kelti a nézőben a vibráló vizuális élményen keresztül. A szobor teljesen átlátszó, formáját a gravitáció hozza létre, sugárzó fényét beépített fényforrás biztosítja.
Bencsik Barnabás
