Nicolas Schöffer kinetikus művei a kibernetikus alapokra helyezett művészi alkotásmód korai és jelentős példái, kísérletek arra, hogy a mozgó objektum esztétikai kölcsönhatásba kerüljön a környezetével. Konstrukciói tervezése során számításba vette és beépítette szobrai kompozíciós struktúrájába a tárgyat körülvevő teret, amit spatiodinamizmusnak nevezett, egy olyan dinamikának, amely a mozgás érzékelésén keresztül az elanyagtalanodás érzetét kelti a nézőben. Az elektromos energiával működtetett térplasztika – az égőkkel és a berregő motorokkal – az érzékszervek mindegyikére egyszerre gyakorol hatást. Az előre kódolt permutációs rendszer véges, de időbeli egymásutánban, számtalan lehetséges verzióban megvalósuló művet hoz létre, amelyek hipnotikus hatása magába szippantja a nézőt.
Ennek a korszaknak egyik jelentős műve a Chronos 5, amely megelőlegezi a későbbi évtizedekben kialakuló számítógépes programozáson keresztül, generatív eljárásokkal létrehozott új műfajokat és a vetített képek által létrehozott immerzív térbeli installációk esztétikáját.

Bencsik Barnabás