A fényinstalláció egy kígyószerűen tekeredő, folyamatos vonalstruktúrát rajzol ki a térben, ami az éppen aktuális nézőpontnak megfelelően egy új arcát tárja fel a nézőnek. A hajlított sárgaréz drótháló egyes részeit, megszakításokkal, különböző színű fluoreszcens festékkel vonta be a művész, ami által a szövevényes vonalhálóból létrehozott térbeli alakzatok befejezetlennek és képzeletbelinek tűnnek, mintha a látható és a láthatatlan világ küszöbét jelölnék. A mű kiindulópontját Mengyán egy rendőrségi fogházban tett látogatása adta. Az installáció ugyanis egy olyan helyen lett először bemutatva a norvégiai Oslóban, ami korábban az ott fogva tartott rabok cellájaként szolgált. A művész helyspecifikus alkotása ebből adódóan a börtönlakók megváltozott életkörülményeire is reflektál. Az egyszerre folyamatosnak és megtörtnek látszó fény egyúttal az ő életükben történt drámai változást szimbolizálja.

Mengyán András (1945, Békéscsaba) művészetének témáját a színekkel és formákkal létrehozható térbeli dinamizmus esztétikai alapvetései jelentik. A geometriai alapelemek egy sajátos logika szerint elrendezett kombinációja alapján építi fel a képeit és helyspecifikus installációit. A művészet számára kutatás, ami analitikus gondolkodásmódjából és szisztematikus alkotói magatartásából következik.