A Screen a klasszikus szélesvásznú, ún. cinemascope mozifilmek arányait használva a kvázi üresség bekeretezésének vizuális metaforáját adja. A mű költőisége és sajátos minimalizmusa Mátrai installációinak megszokott transzcendens jellegével párosul. Azt a benyomást kelti, hogy ami a képernyőn keresztül megjelenik, az nem a szemünk előtt történik, és nincs is köze a valósághoz, sokkal inkább tűnik egy belső tájkép időhorizontján sorakozó események lenyomatának, kifürkészhetetlen gondolatainak pillanatnyi tükörképének. Mátrai alkotása egy szürke köddel és örök fénnyel teli, az ismeretlenbe vezető kaput tár fel előttünk, ami a dimenziók közötti térbe, a „senkiföldjére” nyíló ablakként funkcionál. Az anyagnak a hiányba való feloldódását kísérő furcsa érzés, az a meglepetés, amit a mű közvetít, olyan heves és mégis olyan légiesen könnyed, hogy szinte mágikusnak tűnik. A művész arra törekszik, hogy egy varázslatot csempésszen az esztétikum birodalmába. A sejtelmes ködfátyolon való áthatolás ugyanis csak úgy lesz és lehet teljes, ha az empirikus megtapasztalás kognitív érzékeink használatával párosul.

Mátrai Erik (1977, Budapest) karakteres, gondolatébresztő munkái különböző vallási, tudományos és kulturális narratívákból táplálkoznak. Térbeli fényinstallációi a percepcióval és a színlátással kapcsolatos tudományos megfigyelésekre reflektálnak. Radikális, egyre egyszerűbbé és összefogottabbá váló műveinek különleges összetevője az idő fogalmához társítható jelentések explikálása. Ennek figyelembevételével próbál egy olyan vizuális nyelvet találni, ami által megmutathatja a látható tartományon túli transzcendens, spirituális valóságot és a nézőt a művel való metafizikai találkozásra ösztönözheti.