A mű varázslatos terében a fény túllép hagyományos, statikus szerepén: az élet és az energia megtestesítőjévé válik. Az ún. biofoton-teória által inspirált alkotás már-már spirituális élményt nyújt, arra biztatja a nézőt, hogy elmerengjen a világgal való kapcsolatán. A biofoton-elmélet alapján az élő szervezetek sejtszinten fényenergiát bocsátanak ki és nyelnek el, ez a jelenség pedig döntő szerepet játszik olyan biológiai folyamatokban, mint a sejtek közötti kommunikáció vagy a DNS-replikáció. A Phōs „alvó”, nyugalmi állapotában azúr színű fény borítja be a szenzorokkal felépített installációt. A néző belépése, mozgása, akár a legkisebb mozdulatai szignifikáns változást idéznek elő, fokozatosan a vörös fény különböző árnyalataival telik meg a tér, és az emberi energia által hullámzó, dinamikus formák meditatív fényjátéka bontakozik ki a határolófalakon. Az élénkvörös szín, a lüktetés a humán beavatkozás, az emberi kapcsolat melegséget, elevenséget teremtő erejére utal. (R. G. | M. Sz.)