A festőművész, fotográfus, designer és elméleti író Kepes György több mint egy évtizedig volt Moholy-Nagy László munkatársa. Ő hozta létre 1937-ben Chicagóban, a New Bauhaus-ban az első olyan kurzust, ami kizárólag a fénnyel való művészeti formák kutatására összpontosított. Életművét a művészet és a tudomány közötti interakciónak szentelő Kepes 1967-ben az MIT-n, a világ egyik legjelentősebb műszaki egyetemén azzal a céllal alapította meg a Center for Advanced Visual Studies-t (CAVS), azaz a Haladó Vizuális Tudományok Központját, hogy interdiszciplináris művészek tudósokkal és mérnökökkel együttműködve a társadalom környezeti és szociális problémáinak a megoldásán dolgozzon. Kepes központjában a lézerrel, a hologrammal, a videóval és más elektronikus képalkotó médiummal folytattak kísérleteket. Ez volt az első olyan ismert hely a világon, ahol a kinetikus művészet kutatása intézményes keretek között folyt. A technológia fejlődését kísérő új eszközökben rejtőző esztétikai formák inspirálták Kepes György 1973-ban konstruált Izzó oszlopok című fényszobrát. A művet Bostonban, a Museum of Science-ben megrendezett életműkiállításán állították fel először. A térbe fölülről belógatott toronyszerű képződmény a kenyérpirítók apró radiátorokra emlékeztető fűtőszálainak működését vette alapul. Kepest elbűvölte az először sárgára, majd narancsra váltó, végül izzó vörösben pompázó huzalok látványa. Az eredeti elképzelés szerint amikor a rudak forróvá váltak, a háttérvilágítás fokozatosan megszűnt, és amint újra hűlni kezdtek és a melegséget árasztó színek veszítettek tüzességükből, a szobavilágítás erősödött fel. A művész a fénykörnyezet virtuális kiterjeszthetőségének a lehetőségét is figyelembe vette. A hat sorban elhelyezett krómnikkel rudak alá helyezett tükörrel sikerült megdupláznia a térbeli élményt. Erre a vizuális kontrasztra játszottak rá a tükörposztamens felületre helyezett szikladarabok is, szimbolikus módon utalva a természetes és a mesterséges környezet közti egység jelentőségére.

Az életművét a művészet és a tudomány közti interakciónak szentelő Kepes György (1906 Selyp/Lőrinci – 2001, Cambridge, Mass.) pedagógia munkássága 1937-ben Chicagóban, a New Bauhausban kezdődött, ahol a fény művészeti felhasználásról szóló kurzus vezetésére kapott megbízást. 1967-ben az MIT-n létrehozta azt a központot, ahol a kinetikus művészet kutatása elsőként folyt programszerű módon egy oktatási intézmény égisze alatt.

Orosz Márton