A trófea az erőszak relikviája. Az erőszaktevőnek a preparált áldozat a valóság bizonyítéka, számára elérhetetlen a létezés egysége, a valóság. Mindnyájan áldozatok és erőszaktevők vagyunk, magunkban hordozzuk a traumák preparátumait, amik visszatérve ismétlik magukat.

Halász művei az első pillanatban meghökkentőek, alaposabb szemrevételezéssel tárul fel gazdagságuk, mélységük. A nap az apa költői címet viselő installációja a művészeket és a tudósokat régóta foglalkoztató konfliktusok – erőszak, kiszolgáltatottság, családi, társadalmi jelenségeinek – metaforája. A fekete háromszögalapra szerelt szarvasagancs és az agancsszárak közé illesztett kocka alkotta mű reagál a néző közeledésére: erősen sugárzó, majd enyhén villódzó fényt áraszt. A „fénycsapdából” ki kell lépnie a nézőnek ahhoz, hogy a fény kihunyjon. Idézve az alkotót: „A trófea az erőszak relikviája. Az erőszaktevőnek a preparált áldozat a valóság bizonyítéka, számára elérhetetlen a létezés egysége, a valóság. Mindnyájan áldozatok és erőszaktevők vagyunk, magunkban hordozzuk a traumák preparátumait, amik visszatérve ismétlik magukat.”

Halász Péter Tamás (1969, Budapest) festő szakon végzett 1998-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Számára a képalkotás már tanulmányai idején sem csupán színt, formát, textúrát jelentett, hanem objektumot is. Kritikai hozzáállása, a globális és a személyes problémák vizsgálata, a meglepő anyagok használata pályája indulásától kezdve jelen vannak művészetében. (K. D. | M. Sz.)