Mi lenne, ha a Napba nézve látnánk a gomolygó gázfelhőket, mégsem vakulnánk meg? Lehet, hogy jobban megértenénk a természet lüktető energiaáramlását?

A mű egy speciális videóvetítés, amely több mint egy évszázadnyi Napról készült fényképet használ fel az animációhoz, a ’30-as évek első, fekete-fehér kísérleti fotóitól a NASA csúcstechnológiájú, nagy felbontású felvételeiig. Kifinomult számítógépes programozással a művész több mint 15 000 képet állított össze és alakított át különböző adatbázisokból, köztük a NASA Solar Dynamics Observatory műholdjának valós idejű felvételeiből, hogy ábrázolja a naptevékenység változásának dinamikáját. A mű az emberiségnek a Nap iránt a kezdetektől fennálló leküzdhetetlen kíváncsiságából merít ihletet, felidézve az ősi civilizációk félelmét és borzongását a napjelenségek hatásaitól, miközben a modern tudományos ismereteket is beépíti a narratívájába. A mű középpontjában Bernard Lyot 1930-as találmánya, a Coronagraph áll, amely forradalmasította a Nap tudományos megfigyelését, mivel lehetővé tette a kutatók számára, hogy a napkoronát a ritka teljes napfogyatkozások alkalmain túl is tanulmányozzák. Az Oh Lord lenyűgöző szintézisbe hozza a napkultusz történelmi dimenzióját, a legmodernebb technológiát és a művész sajátos látásmódját, hogy így egy különleges perspektívából mutassa be galaxisunk központi csillagát.