Meg tudjuk-e érteni a másik agyában villódzó képkockákon keresztül az érzelmeit, vágyait és identitását?

A Kanadában élő, iráni származású művész videoanimációja a gyorsan változó képkockákon keresztül egy túltelített, vibráló vizuális mixet hoz létre. A kollázsszerű animáció fekete-fehér talált fotókból, absztrakt két- és háromdimenziós motívumokból, valamint CGI generálta organikus struktúrák egymásba mosódó fragmentumaiból áll össze. Minden egyes képkocka – egy technóparti ritmusára emlékeztetve – a másodperc töredékére villan csak fel, vibráló és szinte stroboszkopikus hatást kelt, így konstruál meg egy asszociatív narratívát, amely az elidegenedett nosztalgia és a hideg futurizmus lenyomatai között képez hidat. Az ambient hangfüggöny, amely lüktető elektronikus hangzásvilágból és egy szeduktív női hang narrációjából áll össze, fokozza a vizuális élményt, és kiemeli a videó dinamikus kontrasztjait. A digitális és a manuális technikák egymásba ötvözése az agy belső működése során felvillanó történetek hipnotikus, magával ragadó feltárulását eredményezi, ami egy lenyűgöző képzeletbeli utazásra viszi a nézőt különböző kultúrák rétegeinek töredékes emlékképei között.

Bencsik Barnabás