A „kör négyszögesítése” fogalomról Csörgő műve nem matematikai értelemben nyilatkozik, hanem filozófiailag közelíti meg a klasszikus geometria logikai zsákutcájával azonosított problémát. Tárgyiasított metaforáját adja egy olyan elképzelésnek, amit lehetetlen megvalósítani. A fényszobor lelke egy térben görbült tükörfelület, ami úgy engedi át a felette elhelyezet lámpa fényét, hogy a sugarak először egy kör alakzatban gyűlnek össze, majd amikor tovább hatolva elérik a padló síkját, a kör vetett árnyéka egy négyzetté alakul át.

A művészet és a tudomány közötti határterületen dolgozó Csörgő Attila (1965, Budapest) művei sajátos humorral és távolságtartással keresik arra a választ, hogy az emberi látás pszichológiai törvényszerűségei vajon felruházhatók-e olyan költői formával, ami elgondolkodtatja és ki is zökkenti a nézőt a tapasztalás berögzült sémáiból.