A 19. századi fizikai laboratóriumok hangulatát idéző, üvegbúra alatt ketyegő mechanikus szerkezet falra vetülő árnyékképén az idő két felfogásának metaforikus megjelenítését és a két fogalmi megközelítés folyamatos egymásba alakulását látjuk. A hétköznapokban az óramutató körbejárása által reprezentált és a napok, évszakok ismétlődő váltakozásán keresztül érzékelt ciklikus időszemlélet folyik át a fektetett 8-ast, a lemniszkátát, a végtelen időegyenest megjelenítő, a folyamatos és visszafordíthatatlan időfolyamatot láttató vizuális metaforába. A fény/árnyék fal síkjára vetülő érzékeny képe a mechanikus szerkezet által előidézett, matematikai pontossággal kidolgozott térbeli koreográfiát ismétli végtelen szekvenciában, újra és újra, játékosan és érzékletesen megidézve a két felfogás szétválaszthatatlan egymásbafonódottságát. A kinetikus installációt egy „időgép”-ként is értelmezhetjük, vagy egy háromdimenziós fényrajzként, mozgóképként vagy egy poétikus tudományos kísérletként.

Bencsik Barnabás