Milyen történetek rejlenek a valóság felszíne alatt, ott, ahol a vetített képek átszivárognak a szilárd falakon?

Az installáció a valóság és annak érzékelése és ábrázolhatósága közötti határokat vizsgálja. A műalkotás egy diavetítőből áll, amely Philip K. Dick kultikus sci-fi-író egy szövegrészletét vetíti egy szabadon álló, fehér falra. A kivetített szöveg egy esetet ír le, melyben egy férfi szeme előtt tapasztalja meg egy üdítőitalos-stand szétporladását, amely ezután egy önmagát ábrázoló képpé válik egy papírlapon. Érdekes módon a szöveg tükörfordított képe felfénylik a fal túloldalán a festék alól, azt az illúziót keltve, mintha a vetített szöveg áthatolna a fal szilárd tömegén. Ez az elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő jelenség a nézőket arra készteti, hogy megkérdőjelezzék a valóság, illetve a valóság ábrázolhatóságának természetét, elmosva a fizikai tér és az absztrakt fogalmak közötti határokat. Ez az álomképszerű, de éber tapasztalás bepillantást enged egy „harmadik valóságba”, hasonlóan ahhoz, ahogyan az álmok gyakran szembemennek a logikával és a fizikai törvényekkel. A mű egy olyan kontemplatív teret hoz létre, ahol – az álmokhoz hasonlóan – a lehetetlen is lehetségessé válik, és az ismerős könnyen valószerűtlenné alakul át.

Bencsik Barnabás