A művész olyan immerzív installációkat hoz létre, amelyek virtuális szimulációkban keltenek életre jellemzően figyelmen kívül hagyott vagy veszélyeztetett ökoszisztémákat. A tünékeny tó a kaliforniai Mojave-sivatagot tanulmányozza, ahol ritka éghajlati körülmények együttállásakor ideiglenes tavak jelennek meg, amelyek gyorsan el is tűnnek. Ezek az illékony állóvizek szokatlanul csapadékos időszakokban alakulnak ki a sivatagos területek kiszáradt tómedreiben, egyedülálló élőhelyet teremtve az olyan mikroorganizmusoknak és növényeknek, amelyek képesek túlélni ezekben a mulandó vízi közegekben.

A műalkotás egy valós időben szimulált világot és generatív zenei kompozíciót teremtő élő hangszer, amelyben az élet hol megjelenik, hol elenyészik. 3D-animáció, interaktív üvegszobrok és Okkyung Lee kísérleti hangkompozíciói segítségével a művész két összekapcsolt világot hozott létre: egy vizet és sómezőket tükröző kristályos felületet, valamint mélyükben pulzáló energiát rejtő, nedves, föld alatti mészkőbarlangokat.

A Caspar David Friedrich romantikus festő ihlette installáció a vadon 19. századi hagyományát éleszti újra mint egyszerre külső tájképet és belső érzelmi tapasztalatot. A vad romantika a „külső manifesztációk” (vad terek) és a „belső állapotok” (vad képzelet) összeolvadását hangsúlyozta, dinamikus kapcsolatot teremtve az emberi érzékelés és a természeti környezet között.

Azáltal, hogy feloldja a határokat ember és természet, virtuális és fizikai, tény és fikció között, ez a mű egyfajta poszthumanista szemléletet képvisel. A több érzékszervre ható immerzív élménynek köszönhetően a látogatók nem távoli megfigyelőként tapasztalják meg a sivatagot, hanem mint ökoszisztémájában egymással összeköttetésben álló szereplők. Az installáció a természettől való elszakadásunkkal szembehelyezkedve új módszereket kínál a veszélyeztetett környezethez fűződő viszonyunk megértéséhez a klímaváltozás korában. 

(Bencsik Barnabás)