A tudomány és a számítástechnika kontextusában fekete doboznak nevezik az olyan zárt rendszereket, amelyeknek bár bemeneti és kimeneti oldalai ismertek, de működési mechanizmusa nem. De fekete dobozként működnek például Arthur C. Clarke Űrodüsszeia sorozatának ikonikus monolitjai is, amelyeket egy ismeretlen földönkívüli intelligencia hozott létre, és amelyek nagy evolúciós változásokat idéznek elő.

Kitty Kraus fekete doboza szintén egy olyan zárt rendszer, amelynek belső működése nem látható. A doboz oldalainak találkozásánál keletkező vékony réseken nem lehet belátni, a réseken keresztül kivilágító fény azonban egy olyan perspektivikus hálózatot vetít a térbe, mely bár teljesen analóg módon jön létre, természeténél fogva mégis virtuálisnak hat.

Kitty Kraus ambivalens művének főszereplője nem a tér közepén függő fekete doboz, hanem az illesztéseknél keletkező rések és repedések által létrehozott, egész teret betöltő fény-árnyék struktúra. Ez az anyagtalan rendszer átalakítja a teret, amiben állunk, és egy olyan új horizontot rajzol elénk, ami képes az ismeretlen működésű zárt rendszerek résein túl másfajta nézőpontok irányába is kinyitni a látásunkat.

(Szalai Borbála)