Kiss Balázs Ágoston:
Szerzet no. 2 - poszt-hálózat –, 2025
Installáció (3D-nyomtatott PLA, szilikon, folyadékok, hidraulikus rendszer, mikroelektronika)
A steril, laboratóriumra emlékeztető elemeket és tudományos jellegű, mechanikai gyártású tárgyakat tartalmazó térbe belépve egy mesterséges entitást látunk, amelynek agya (számítógép), gerince (motorvezérlők/mikrovezérlők) és szervei vannak. A rendszerét olyan orvostechnikai újítások lehetséges hatásai ihlették, mint a bionyomtatás, a mesterséges szervek és a lágy robotika. A mű által felvetett  spekulatív jövőkép szerint a testmódosítások teljesen összeolvadnak a digitális rendszerekkel.
Az installáció szélein egy-egy antropomorf forma látható (Meminor), közöttük pedig egy trilobiták ihlette szobor. A trilobiták kihalt ízeltlábúak, amelyek a paleozoikum alatt a tengerekben éltek, és az első olyan komplex állatok közé tartoztak, amelyek védelmet és tartást biztosító kemény külső vázat fejlesztettek ki. Ez a fejlődési lépés jelentős mérföldkő volt a komplex páncélos állatok evolúciójában.
Ezeket az elemeket erek bonyolult hálózata köti össze. A 3D-rotációs angiográfia és CT segítségével ma már rendkívül pontosan fel lehet térképezni az ereket, ezzel lehetővé tévetestünk korábban nem hozzáférhető részeinek feltárását. Az installáció komplex csőrendszere egyszerre utal biológiai szervezetre és a olyan mesterséges hálózatokra, mint az internetkábelek, a száloptikák, vagy az olajvezetékek, villamos hálózatok stb.), amelyek a késő kapitalizmus elengedhetetlen elemei.
A folyadékok apró csatornákon keresztül történő finom áramlása a mikrofluidikát idézi, ami egyszerre utal az ideg- és érhálózatokra, rávilágítva a biológiai élet és a műszaki rendszerek összefonódására. Ebben az értelemben a mű azt vizsgálja, hogy az orvostechnológiák – mint például a precíziós gyógyszeradagolás, az organ-on-chip („szerv a chipen”) platformok és az érrendszeri bionyomtatás – hogyan alakítják át az emberi testről mint egyszerre organikus és gépi rendszerről alkotott képünket. Az installáció arra hív minket, hogy átgondoljuk, mit is jelent valójában egy ilyen mikroszintű beavatkozás, és milyen etikai felelősséget von magával az, ha a test rendszereinek társalkotóivá válunk.
(Szalai Borbála)