A férgek alkotják a Föld állatvilágának túlnyomó részét, ez az ő birodalmuk.

Katja Novitskova művének középpontjában a Caenorhabditis elegans, az orvosbiológiai kutatásokban modellszervezetként alkalmazott mikroszkopikus fonálférgek képei állnak. Tőlünk távoli evolúciós rokonságuk és testük viszonylagos egyszerűsége miatt ez az egyik legelterjedtebb laborállat, amelyet világszerte ipari méretekben használnak.

Munkáiban Novitskova olyan biológiai területek feltérképezésére vállalkozik, amelyek már nem a biológiai testeken kívül, hanem azokon „belül” léteznek, miközben megkísérli megragadni nemcsak az emberiség földrajzi, de biológiai terjeszkedését is: a genomokat, a biomolekuláris struktúrákat, az idegpályák működését, az embriogenezist és az emberi, illetve nem emberi élet egyéb belső folyamatait. Novitskova munkái azokat a láthatatlan, nem emberi „munkásokat” veszik górcső alá, akik elengedhetetlenek napjaink orvosi és alapkutatásaihoz, felmutatva létük ökológiai lenyomatát az adatok világában – mindez kulcskérdés egy olyan korban, amikor a big data elemzés, a géntechnológia, a mesterséges intelligencia és a hatalmas méreteket öltő digitális mintafelismerés mérhetetlen mennyiségű adatot és képet termel.

Novitskova munkái a világ technológiavezérelt narratívák általi ábrázolásának összetettségével és elkerülhetetlen buktatóival foglalkoznak, és felhívják a figyelmet a természet birodalmának láthatóvá tételéhez használt közvetítő- és ábrázolóeszközökre.

Az installáció felidézi a „földönkívüliek” tudományos-fantasztikus filmekben ábrázolt világát, illetve kérdéseket vet fel az algoritmusok és a mesterséges intelligencia által közvetített új biotechnológiákkal, valamint a nem emberi tényezők küszöbönálló jelentőségével kapcsolatban. Művében Novitskova a jövő távlatai helyett mintha inkább a belső világ mélységeibe tekintene.

(Szalai Borbála)