A szennyezett, lenézett, piszkos és nedves anyagokból készült szobrok a budapesti Duna-partról származó üledékekből és vízmintákból eredő élő mikroorganizmusok otthonául szolgálnak.

A cím egyaránt utal a városi folyórendszerekre és saját szennyezett folyadékháztartásunkra. Az installáció több szempontból igyekszik ábrázolni a toxikus ökológiai rétegek horizontját és a metabolikus rendszereinkben rejlő lehetőségeket, illetve megfigyelhetővé teszi a láthatatlan folyadékoknak az élő szervezetekre és az élőhelyekre gyakorolt hatását.

Laure Vigna szobrászati kutatása az élettudományok, a társadalomtudományok, a környezettudományok és a tudománytörténet metszéspontjában helyezkedik el, és társadalompolitikai szempontból vizsgálja az anyagot. A testek porózussága és áteresztőképessége közötti kapcsolatok és összefüggések, valamint a föld és az élő szervezetek kisemmizéséhez vezető toxicitás módozatai és formái érdeklik. A tájban és a testekben tárolt mikrobiális örökséget kutatja, azok emlékezetben, archiválásban és kommunikációs módokban fellelhető funkcióit vizsgálja, miközben az anyagáramlás, az élőhelyről való kiszorulás és a toxicitás témaköreit érintő kérdéseket vet fel.

(Szalai Borbála)