Rhoda Ting és Mikkel Bojesen szobrai által megtapasztalhatjuk, hogyan lehet kapcsolódni olyan fajokhoz, melyek túllépnek az ismert életformák hagyományos keretein. Öt karcsú oszlopon álló üvegkapszulában lélegző, lágy, mechanikus testeket látunk, amelyeket számítógépes vezérlőegységeken keresztül, különböző alkatrészekkel, hálózatokhoz csatoltak. Az installáció összekapcsolja az organikus, a szintetikus és a mechanikus létformákat.

A Scala Naturae az arisztotelészi hierarchia-koncepcióra utal: az élet rendjére, az ok-okozati kapcsolatokra, amelyek a természet és a társadalom viszonyrendszerét évezredek óta meghatározzák. Vajon ez a rend ma is érvényes, vagy elérkezett az idő, hogy új nyelven beszéljünk a létezés kérdéseiről, a kölcsönös fejlődés, a kapcsolódások és a különböző típusú intelligenciák világáról? Milyen történetet mesélünk tehát a múltról, és milyen jövőt képzelünk el ezáltal?

A művészpáros az ember–természet–technológia hármas viszonyát gondolja újra munkáiban, megkérdőjelezve az emberi kivételesség eszméjét és az organikus–mesterséges bináris kategóriarendszerre épülő leegyszerűsítő gondolkodásmódot. Új együttélési modellek és hibrid létformák lehetőségeit kutatják a tudomány, a művészet, a filozófia és a technológia határterületén.

A Scala Naturae kapszulái egyszerre védőburkok, inkubátorok, de megfigyelési objektumként is tekinthetünk rájuk. Az üvegen keresztül kibontakozó világok a hagyományos létezési formák határait feszegetik. A puha robotok empátiát keltenek és a gondoskodási ösztönt ébreszthetik fel a látogatóban, hiszen azok az idő előrehaladtával az elhasználódás és öregedés jeleit mutatják. Ezek az érzelmek egy olyan víziót villantanak fel, ahol a gondoskodás új formái mutatkoznak meg: az odafigyelés nem csupán az emberi közösségek vagy egyének jólétére irányulhat, hanem kiterjedhet a környezetre, az állatokra, valamint akár a nem organikus létformákra is.

(Ferencz Kincső)