Tomás Saraceno multidiszciplináris művészeti gyakorlatához számos forrásból nyer ihletet, az építészettől az űrkutatáson és a tudományos-fantasztikus irodalmon át a biológia területén fellelhető geometriáig. A témakörök között az alternatív konstrukciók vizsgálatának eszközeként Saraceno régóta szerepelteti az arachnológiát. A levegőben felfüggesztett, komplex, egymásba fonódó geometriai alakzatokból álló darabok mindegyike egy táguló, végtelen tájban lebegő egyedi galaxisnak tűnik.

Ebben a műben egy sűrűn szőtt pókhálót láthatunk, amelynek különböző térszeleteit egy lassan előre-hátra mozgó vörös lézer pásztázza. A mű filminstallációra vagy egy forgalmas nagyváros városképét kirajzoló animációra emlékeztet. A mozgó lézer feltárja a háló architektonikus szerkezetnek tűnő, összetett struktúráját. 

A pókhálók, ezek az egyszerre élő és élettelen, törékeny kompozíciók, elgondolkodtatnak bennünket arról, hogy milyen új kapcsolatformák lehetségesek ember és természet között, miközben utópisztikus javaslatokként is szolgálhatnak fenntartható társadalmak számára.

(Szalai Borbála)