Az installáció a norvégiai Spitzbergák közelében az óceán mélyére repíti a nézőt, hogy szembesüljön a mélytengeri bányászat többrétű valóságával. A projekt szövevényes hangtájai és meghitt képi világa által elmerülhetünk azon nyersanyagok között, amelyek modern technológiák, például az okostelefonok és az elektromos járművek elengedhetetlen alkotóelemei, ám amelyek kitermelése egyúttal átalakítja ökoszisztémáinkat, és geopolitikai feszültségeket szít.

Az óceánfenék mély rezgéseit és a felszín felett és alatt hallható hangokat, például a fehér bálnák és az ámbráscetek kísérteties énekét vagy az olvadó gleccserek recsegését, hidrofonokkal és rendkívül érzékeny mikrofonokkal rögzítették. Ezek a hangok az óceánfenék képeivel, archív felvételekkel és mikroszkópos felvételekkel keverednek. Így együtt képesek megjeleníteni a láthatatlant: a tengeri életet, a visszahúzódó jégtakarót és a mikroszkopikus planktonokat.

A Más mélység arra inspirál minket, hogy elgondolkodjunk az emberi tevékenység és a természeti rendszerek mély összefonódásán. Érzékelteti, hogy a kitermelés hogyan alakítja át az ökológiai szisztémákat, miközben segít megértenünk tágabb környezeti, társadalmi és politikai hatásait.

(Szalai Borbála)