A MAEID kollektíva az újszerű ember-állat-gép viszonyokban szerepet játszó új technológiákat vizsgálja kritikai szemléletű munkáiban. Az installáció, amely a helyiség szabályozott hőmérséklete és páratartalma miatt akár denevérek beltéri élőhelyeként is funkcionálhatna, a denevérek echolokációjának tanulmányozása, lefordítása és manipulációja révén igyekszik feltárni az ember és a denevér közötti kölcsönösen előnyös kapcsolat és nonverbális kommunikáció mélyebb rétegeit, egymás mellett szemlélve az állati és az emberi tekintetet.

A nektárral táplálkozó denevérek hatékonyan képesek bizonyos helyzetekhez alkalmazkodni, mivel egyedülálló érzékelőrendszerük lehetővé teszi számukra, hogy több érzékszervet (látás, szaglás) és az ultrahangos tájékozódást egyszerre használva megtalálják a virágokat, illetve értelmezzék a környezetüket. „Visszhang-ujjlenyomatok” létrehozásával képesek felismerni egy-egy virág geometriáját. Az installáció ezeket az ujjlenyomatokat olyan hallható frekvenciákká és vizuális, érzéki mintázatokká alakítja át, amelyek az emberi érzékszervek által feldolgozhatóak, hogy érzékelhetővé tegye számunkra az emberek közötti interakciókon túl is létező megértési módok összetettségét.

A mű egyúttal arra is reflektál, hogy a digitális technológiák, a gépi intelligencia és a természetben fellelhető szonárrendszereken alapuló műszaki eszközök fejlesztése hogyan módosíthatja az emberi érzékelést és javíthat a kommunikáció új formáin. A bioszonár ihlette technológiák jelenleg a radar és a számítógépes látástechnológiai eszközök olyan, nagy jelentőségű alkalmazási területeinek fejlesztésében játszanak szerepet, mint például az önvezető autók vagy a szonárral működő orvosi ultrahangos képalkotás. Mivel a hang mindenféle közegben terjed, továbbra is a szonár a legjobb technológia a különleges környezeti viszonyok értelmezéséhez.

A mű egy új nyelvi tartomány metaszintjén „ütközteti” az emberit a nem emberivel. Ez a topológiai elmozdulás egy olyan lehetséges jövőt vetít előre, amelyben elmosódnak az ember és más fajok közötti jól definiálható határok. A projekt azt az erős vágyunkat fejezi ki, hogy felismerjük a nem emberi dolgok esztétikumát, és egyúttal érzékenyítsük magunkat erre a hangokból és impulzusokból álló, a miénknél sokkal gazdagabb és kiterjedtebb világra. 

(Szalai Borbála)