Ez a forradalmi jelentőségű elképzelésen alapuló mű arra készteti a nézőt, hogy újragondolja, hogyan is építsük a jövőben a világunkat. Több mint 2,4 milliárd évvel ezelőtt a Föld legelső élőlényei közé tartozó tengeri cianobaktériumoknak (pikoplanktonoknak) volt köszönhető a légkör szén-dioxid-szintjének csökkenése és az oxigénben gazdag környezet létrejötte, amely azóta is fenntartja bolygónkon az életet. Ezek az apró organizmusok átalakították bolygónk légkörét, lehetővé téve a komplex életformák kialakulását.

Kutatása során Andrea Shin Lingh, a zürichi ETH munkatársa egy teambe szervezte az anyagtudomány, a biológia, a robotika és a számítógépes tervezés területén dolgozó kollégáit, hogy együtt egy teljesen új szemléletet alkalmazva technológiai innovációval társítsák ezeket az organizmusokat, és létrehozzák az első olyan struktúra építő platformot, amely képes élő organizmusokkal átszőtt struktúrákat építészeti méretben nyomtatni.

Az itt látható nagy struktúrák nem pusztán szilárd konstrukciók, hanem élő organizmusok. Alkotóelemük a Synechococcus PCC 7002, egy pikoplankton faj, amely fokozatosan megerősíti a szerkezeteket azáltal, hogy elnyeli és tárolja a légköri szén-dioxidot, és eközben oxigént és ásványi anyagokat termel. Míg itt állsz és nézed őket, ezek a mikroszkopikus partnerek tovább építkeznek, lélegeznek és növekednek 3D-nyomtatott otthonaikban.

Ez a projekt a poszthumanista gondolkodásmód felé való elmozdulás példája, amely túllép az emberközpontú tervezésen, és más életformákat is aktív együttműködő partnerként von be. Ahelyett, hogy kivonnánk valamit a természetből, együtt is tudunk vele dolgozni. Az installáció célja, hogy a hagyományos építési és anyaggyártási paradigmákkal szembefordulva új lehetőségeket keressen. Ahelyett, hogy kizárólag az emberi túlélésre koncentrálna, a reziliencia olyan módozatait keresi, amelyek tágabb ökológiai rendszereket foglalnak magukba, és újragondolja, hogyan járulhat hozzá az építészet a bolygó helyreállításához.

A cianobaktériumok rendkívüli odafigyelést igényelnek, ami a fényt, a nedvességet és a meleget illeti. A kiállítás idején gondozók felügyelnek életkörülményeikre, ami rávilágít a hosszú távú gondozás és odafigyelés fontosságára ebben az ökológiai design szemléletben. Ez a folyamatos gondozás arra ösztönöz bennünket, hogy a mikroszkopikus életre ne kizsákmányolandó erőforrásként, hanem partnerként tekintsünk abban a folyamatban, amelyben a bolygón ökológiai sebeit igyekszünk begyógyítani. 

(Bencsik Barnabás)