Míg az emberi tevékenységek gyorsan alakítják a bolygót, hatással vannak a biomokra és veszélyeztetik a biodiverzitást, az evolúció erői tovább folytatják a lassú fajképzést. Ezeket az erőket a szükség vezérli, hogy reagáljanak az élő szervezetekre nehezedő új szelekciós nyomásra, ami adaptációkat és fajok közötti interakciókat eredményez. 

A kutatásalapú Mimikri című alkotás a rovarok és növények hibridizációjából létrejövő különös képzeletbeli fajok kialakulásának határait vizsgálja egy mesterséges intelligencia közreműködésével véghez vitt virtuális folyamat, a lehetséges természetes evolúciós pályák szimulációja segítségével. Ezekben a lényekben olyan túlélési stratégiák öltenek testet, mint például az exaptáció, amelynek során az eredetileg adott funkciókra kialakult formák új és váratlan szerepeket töltenek be, vagy mint az evolúciós mimikri, amikor is a növények és a rovarok kölcsönösen egymáshoz alakítják morfológiai és viselkedési jegyeiket. E folyamat során a biomok az egymás közötti átjárásra és interakcióra képes organizmusok élő mozaikját hozzák létre, olyan genetikai és morfológiai cseréket téve lehetővé, amelyek a horizontális géntranszfer mechanizmusait tükrözik – ez főként mikrobáknál figyelhető meg, de más rendszertani besorolásba tartozó fajoknál is jelen van. Az exaptáció lehetővé teszi a genetikai tulajdonságok átvételét más – akár más rendszertani besorolásba tartozó – fajoktól, így gyorsítva fel az adaptációt.

Ezek a hibrid létformák immár a több faj keresztezésének élő metaforái. Előrevetítik az élő szervezetek adaptációs stratégiáit, miközben lehetővé teszik számunkra, hogy spekuláljunk, felszabadítsuk képzeletünket a hasznosság szigorú kényszere alól, és az együttélés valós mintázataiban gyökerező szörnyszülött létformákat alkossunk.

(Szalai Borbála)