Mi történik az eseményhorizonton túl?

Az Eseményhorizont kísérlet című installáció A határok feltérképezése című sorozat első tagja, amely az eseményhorizont asztrofizikai jelenségét állítja a középpontba. A szerkezet tudományos kísérletekhez használt prototípusok esztétikáját idézi. Az eseményhorizont egy olyan határfelület, amelyen túlról érkező jelek már nem érik el a megfigyelőt, és melynek határát soha nem lépik át a fénysugarak. Azok, akik az eseményhorizonton áthaladnak, nem tudnak visszatérni. Ennek következtében az univerzum szövetén szétszórva olyan terek léteznek, amelyek közvetlenül nem tapasztalhatók meg. Még ha közvetlen közelről tekinthetnénk is az eseményhorizontra, a mögötte rejtőző szingularitást soha nem ismerhetnénk meg, mivel az eseményhorizont elrejti azt előlünk, így a szingularitás csak a képzeletünkben jelenhet meg.

Talán akkor kerülhetünk a legközelebb az eseményhorizonton túli viszonyokhoz, ha teret adunk a mindennapi tapasztalatainkat messze meghaladó jelenségeknek és a tudattalan tapasztalatoknak. Az installáció az eseményhorizontot mint határfelületet és a szingularitás jelenségét vizsgálja metaforikusan, ahol a téridő görbülete eléri a végtelent. A szerkezet a forgása során olyan erőhatást generál, amely meghajlítja a benne lévő folyadék felszínét, és ezáltal fokozatosan a fénysugarakat is eltéríti. Az ismétlődő mozgásfázisok során a szerkezet addig gyorsítja önmagát, amíg egyetlen fényfolttá nem fókuszálja a folyadék felszínéről visszaverődő fényt. Az így létrejövő fényörvény a fekete lyuk körül megjelenő ún. akkréciós korongot idézi. Ezzel a folyamatosan változó optikai rendszer újabb és újabb kísérleteket tesz az eseményhorizont görbült határfelülete mögött rejlő szingularitás megidézésére.

Kovács Dalma