PHANTOM VISION PHANTOM VISION PHANTOM VISION
PHANTOM VISION PHANTOM VISION PHANTOM VISION
JON RAFMAN: Dream Journal 2016–2019, 2019
Videó installáció, 1h 34’
Milyen hatása van a technológiának és az információáradatnak a kortárs pszichére?
A Dream Journal 2016–2019 (Álomnapló) című videóinstalláció kiindulópontját az adta, hogy a művész naponta egy 3D-s szoftver segítségével animációkat készített a saját álmaiból.
A videó két fiatal női főszereplője – egy tipikus Y generációs és egy gyerekharcos – abszurd, disztópikus tájakon keresztül egy dantei utazásra indul. A videó töredezett cselekménye a deep web képiségét klasszikus eposzi elemekkel és elfojtott fantáziákkal ötvözi, melyből egy internetfüggő tudatalattijának rémálomszerű víziója bontakozik ki.
A videó különös hangulatát meghatározza az Oneohtrix Point Never és James Ferraro kísérleti elektronikus zenészek által komponált filmzene és a tér további elemei: a padlót beborító süppedős padlószőnyeg és az antropomorfizált, szoborszerű ülőalkalmatosságok.
Jon Rafman műveiben különféle online világok elemeit felhasználva olyan költői elbeszéléseket hoz létre, amelyek kritikusan viszonyulnak a jelenhez, és a legújabb technológiák kortárs képzeletre gyakorolt hatásait vizsgálják. A Dream Journal 2016–2019 című művében olyan videójáték-szerű montázst hozott létre, amely valahol Hieronymus Bosch festményeinek groteszk világa és a Second Life online játék virtuális valósága között a kollektív tudattalan legsötétebb bugyrait tárja elénk.
Szalai Borbála
Zene: Oneohtrix Point Never, James Ferraro © Jon Rafman.
A művész és a Sprüth Magers Galéria jóvoltából