Egy műnek, amely a klímaváltozással foglalkozik, mindenképpen fenntarthatónak kell lennie, és csak zöldenergiát szabad felhasználnia?

Bigert & Bergström célzottan ellentmondásos művének középpontjában mindennapi életünk díszlete, az időjárás áll. A mű kiindulópontját azok a színháztörténetből ismert időjárás-gépezetek adták, melyek segítségével az eső, a szél és a villám hangjait utánozták. Bigert & Bergström performatív installációjának színpadán a szobrászati elemek egyszerre főszereplők és díszletelemek. A különböző villám-, eső- és szélgépek közös előadását a színpadon elhelyezett napelemeket felülről megvilágító halogénlámpák fényének átalakított energiája tartja mozgásban. Bár a szerkezet egy megújuló energiát felhasználó és önmagát örökké mozgásban tartó „perpetuum mobile”-nek tűnik, valójában tízszer annyi energiát használ fel, mint amennyit az azt működtető motorok igényelnének.

A klímaváltozás kapcsán érzett félelemre gyakori reakció, hogy a megoldást a különböző technológiai és tudományos újításoktól várjuk, és az ezekhez kapcsolódó tudás valamiféle megnyugvást ad számunkra. Ahogy Timothy Morton brit filozófus is felhívta rá a figyelmet, a klímahelyzethez kapcsolódó masszív információáradatnak és információfogyasztásnak az is az oka, hogy az előre látható eseményektől való félelmet könnyebb kezelni, mint az ismeretlentől való félelmet. Kutatások kimutatták, hogy a globális felmelegedéstől való szorongás okozta alvászavarra és depresszióra egy másik hatásos gyógymód lehet – szintén ellentmondásos módon – a napfényterápia.

Bigert & Bergström időjárásgépe a megnyugtató jövőképek és a félelmeket eloszlató szcenáriók helyett arra ösztönzi a látogatókat, hogy a megszokott gondolkodási sémáikból kilépve forduljanak újra a klímaváltozás kérdése felé.

Szalai Borbála