Mi lenne, ha láthatnánk, hogy mit álmodik a másik? Mi lenne, ha láthatnánk, hogy mit álmodik több ezer ember?

Az álmok dimenzióit vizsgáló, Onirica () című mű az emberi elme alvás közbeni kreatív képességeit mesterséges intelligencia segítségével vizsgálja. A szöveges tartalmakat képekké fordító algoritmusokat használó mű mások elmesélt álmait teszi láthatóvá, és kollektív élménnyé változtatja azokat az álmokat, melyeket a Bolognai Egyetemen és a Santa Cruz-beli Kaliforniai Egyetemen végzett kutatásban részt vett önkéntesek osztottak meg. A 28 748 álomból válogatott rövid történetek sorozattá összeállva egymásba folynak, és követik az alvás során jelen lévő NREM- és REM-fázisok ritmusát. Ez a hömpölygő álomfolyam az ember és a mesterséges intelligencia együttműködése révén nyeri el végső formáját: a szekvenciákat gépi tanulási rendszer generálja, amely az álmokban leírt karaktereket, tárgyakat és tájakat megjelenítve az álmok szövegét egy hallucinációfolyammá alakítja. A mű középpontjában az álom mint tisztán emberi tapasztalat és az álmok új technológiák segítségével történő megjelenítése és értelmezése közötti feszültség áll. A mű ezáltal abba az egyre inkább előtérbe kerülő etikai vitába illeszkedik, mely a tisztán emberi érzékenység és a mesterségesintelligencia-rendszerek kreatív képességei közötti kapcsolatot vizsgálja, és kísérletet tesz ezek lehetőségeinek és korlátainak új nézőpontból történő vizsgálatára, valamint arra, hogy kritikus szempontokat vessen fel e technológiák társadalomra és önmagunkra gyakorolt lehetséges hatásai kapcsán.

Szalai Borbála