Lebegő TérFényjáték. Fekete-fehér-szürke (1932)

„Ez az évszázad a fényé!”A Világítókellék elektromos színpadra (1922–1930) című kinetikus objekt működéséről készült 35mm-es film digitális kópiájaA csarnok teljes középső hajóját kitöltő, egy felnagyított szivarra emlékeztető forma olyan, a teret 360 fokban kitöltő „visual mapping“ videók vetítőfelületeként szolgál, amelyek médiatörténeti szempontból Moholy-Nagy László a „totális moziról” 1925-ben kidolgozott elképzelésével mutatnak párhuzamot.
A szemlélő röghöz kötött pozíciójára épülő, a látványt a képfelület négy oldalán lehatároló ábrázolások – amelyek az enyészpontos perspektíva használatával a reneszánsz óta meghatározzák a nyugati kultúrán iskolázott szem működését – a befogadónak megfigyelő státuszt kölcsönöztek. Az abszolút film lehetőségeit a végletekig tágító vetítések arra tesznek kísérletet, hogy a látási érzékek megnyitásával felszámolják a néző, a befogadó és a tér közötti határokat, megszüntetve a keretbe foglalt kép évszázados hagyományát. A vásárcsarnok közepén lebegő mozitermet megtöltő művek az egyéni kontemplációt úgy teszik közösségi élménnyé, hogy az épített környezet szabályainak és törvényszerűségeinek a tiszteletben tartásával a virtuális tér és a fizikai valóság transzparenciáját hangsúlyozzák.

English version