MűvészMOHOLY-NAGY László: Fényjáték. Fekete-fehér-szürke (1932)
1895-1946MOHOLY-NAGY László
Fényjáték. Fekete-fehér-szürke (1932)
A Világítókellék elektromos színpadra (1922–1930) című kinetikus objekt működéséről készült 35mm-es film digitális kópiája
A festő, fotográfus és designer Moholy-Nagy László az 1920-as években a Bauhaus professzoraként forradalmasította a művészetoktatást, lefektette az „új látásnak” nevezett médiaesztétika alapjait és meghatározó részt vállalt a konstruktivizmus nemzetközi irányzattá válásában. A vizuális kifejezőeszközök közül a fény kreatív használatában találta meg azt a művészeti formát, amit alkalmasnak vélt a hagyományos érzékelés kitágítására. Moholyt a fény minden lehetséges aspektusa érdekelte. Foglalkozott a füstre, a ködre, gőzre és mesterséges felhőkre való vetítés problémájával, érdekelte a sík projekciós felületek meghajlításának technikája és javaslatot tett a több vetítővel vagy egy, a vetítőkészülék lencséje elé beiktatott prizmával több csatornára bontott szimultán mozi megvalósítására. A virtuális fénytér létrehozásával kapcsolatos elképzelései az 1930-ban a párizsi Werkbund-kiállítás A.E.G. szekciójában bemutatott Világítókellék elektromos színpadra című művében öltött konkrét fizikai formát. Ez az íves drótkarámban mozgó golyóból és egy forgó tárcsára helyezett üvegspirálból, valamint különböző rácsokból és perforált korongokból, illetve tükrösre polírozott fémlapokból álló kinetikus plasztika Moholy-Nagy első absztrakt filmjének főszereplőjévé vált. A fénnyel történő vizuális közlés lehetőségeinek a teljes palettáját adó, eredetileg hat részesre tervezett filmnek azonban csak az utolsó epizódja készült el, ami most itt látható. A képek egymásba úsztatása, tükrözése, megsokszorozása, negatívba fordítása által a film a gép puszta működése által nyújtott vizuális élményt jelenítette meg. A mű témája Moholy megfogalmazása szerint „a tudatosan megtervezett fény- és árnyékhatások párosítása, illetve a térérzékelés átvitele a film kétdimenziós síkjára.”
A festő, fotográfus és designer Moholy-Nagy László (1895, Bácsborsód – 1946, Chicago) a Bauhaus professzoraként forradalmasította a művészetoktatást, lefektette az „új látásnak” nevezett médiaesztétika alapjait és a nemzetközi konstruktivizmus aktív szereplőjévé vált. A fény kreatív használatáról úgy vélekedett, hogy az hozzásegítheti az embert a modern élet komplexitásában való eligazodáshoz, hiszen a fénykinetika az ismert világot egy új perspektívából mutatja meg.
A FÉNY FORRADALMA KIÁLLÍTÁSMűvészek
ADORJÁN Zalán | BATTHA Gáspár | BOLYGÓ Bálint | BORSOS LŐRINC | BORTNYIK Éva | CSÁJI Attila | CSÖRGŐ Attila | Ben FODOR| KIÉGŐ IZZÓK | GYENES Zsolt | HEALIUM | HERCZEG Tamás | HORVÁTH Erzsébet | KEPES György | KITZINGER Gábor | KOVÁCS Ivó | KÖVES Éva | MATTIS-TEUTSCH Waldemar | MENGYÁN András | MOHOLY-NAGY László | MÁTRAI Erik | NAGY András | Nicolas SCHÖFFER | SZAKÁCS Zalán | SZAUDER Dávid Ariel | SZIGETI G. Csongor | SZILÁGYI Csilla | SZIRMAY Jeannette | SZTOJÁNOVITS Andrea | TERKÁL Róbert | TUBÁK Csaba | Victor VASARELY | VICSEK Viktor | ZEMBA Ákos