Az Olümposz hegyén lakó istenségek közül az egyiket Írisznek hívták. Amikor Írisz üzeneteket vitt a mennyből a Földre, küldetésének jelentőségét úgy tette nyilvánvalóvá, hogy szivárvánnyal kövezte ki útját. Az Eozin csoport által megalkotott installáció az istenek és a halandók világát összekötni hivatott mitologikus figura eredetére utaló kozmikus asszociációkat hordoz: a lézernyalábok által megvilágított gömbtükör az űrszondák és a műholdak ipari esztétikáját és az univerzumot alkotó pulzárok táguló és összehúzódó lüktetését egyaránt megidézi. Írisz másik, a látással kapcsolatos eszköze szemünk az az apró, kör alakú szerve, ami a pupilla méretének szabályozásáért felelős és a retinára jutó fény mennyiségét koordinálja. Jelképesen ennek felel meg a gömbtükör sajátos felületi kiképzéséből adódó, a kromatikus diszperzió abberációjából születő különleges fényhatás, mely egy szivárványhártyára emlékeztető mintázattal burkolja be a ködgép által generált mesterséges atmoszférában föl-alá mozgó golyó palástját. Az Írisz azon kevés installációk egyike, amelynek határozott eleje és vége van. Egy precíz mozgásba és térbeli számításba foglalt, végigvitt narratívát fogalmaz meg. Az alkotást Jérôme Li-Thiao-Té a szél morajlását primitív ütemekkel megidéző futurisztikus rave zenéje teszi teljessé.

Az Iris két mérnök, Adorján Zalán (1991, Kecskemét), Terkál Róbert (1989, Marosvásárhely), valamint Nagy András (1994, Budapest) mapping-művész első közös alkotása. Az együttműködés azoknak a csapatmunkában dolgozó mérnök-művészeknek a kibontakozóban lévő generációját példázza, akik a valós és a virtuális környezetek létrehozásához a számítástechnika és a robotika új lehetőségeit kiaknázó ember-gép interakció esztétikáját kutatják.

Az installáció az istenek és a halandók világát összekötni hivatott mitologikus istennő, Írisz eredetmondáját továbbgondoló kozmikus asszociációkat hordoz: a lézernyalábok által megvilágított gömbtükör az űrszondák és a műholdak ipari esztétikáját és az univerzumot alkotó pulzárok táguló és összehúzódó lüktetését egyaránt megidézi, miközben az emberi látás a pupilla méretének szabályozásáért felelős és a retinára jutó fény mennyiségét koordináló szervére is utal. A műben a föl-alá mozgó golyó egy precíz mozgásba és térbeli számításba foglalt narratívát közvetít.