Az interaktív szobrászati tárgy a természet és a technológia, a gép és az organizmus, a rend és a szabadság kapcsolatát vizsgálja. A Limbo a rekurzivitást és az esetlegességet, mint az emberi lét két filozófiai alapfogalmát használja fel. Az installáció egy digitálisan generált entitás folyamatosan ismétlődő életciklusát tárja fel. A program virtuális terében négy kamera rögzíti a szimulációt, amely végül egy plexiüveg-piramisban, vagy frusztumban jelenik meg háromdimenziós holografikus képként. A holografikus animáció egy mellszobrot ábrázol, amely a tulajdonképpeni prototípusát jelenti a bemutatott entitás a zigóta állapottól a halálig vezető életútjának. Az utolsó állapot az élet újrakezdését teológiailag lehetővé tevő purgatóriumra, a pokol peremét jelölő „limbóra” utal, ami biztosítja az entitás egy véget nem érő, ismétlődő körforgásba kényszerítettségét. Az installációt kísérő ikonoklaszta zajkompozíció interaktív módon viszonyul a művel találkozó néző kézmozdulataira, gesztusaira, megtörve és némileg módosítva a ciklikus állandóság monotonitását.

Kitzinger Gábor (1977, Budapest) a művészet, az audiovizuális kultúra és a technológia szintézisével alapozta meg hírnevét. A 3D animáció és a video mapping szcénában végzett munkája a 2000-es évek elején az underground technokultúra nagyszabású eseményein előadott VJ performanszaival kezdődött. Az úttörő fényművészeti csoporthoz, a Kiégő Izzókhoz csatlakozva számos nagyszabású épületvetítést tervezett és számos AV-performanszot tartott világszerte. Legutóbbi szobrászati munkái interaktív pszeudoholografikus konstrukciókból állnak. Kutatásai középpontjában adatokat és mesterséges neurális hálózatokat használó autonóm narratívák állnak.