A hologramok önleleplező és a szemet becsapó kettősségéből adódik, hogy reproduktív eszközökkel ábrázolhatatlan vizuális élményeket közvetítenek, amelyek feltételezik az ember binokuláris látását. A síkból kiemelkedő tömegek érzetét keltő ábrázolások megtapasztalásának a lényegét a megvilágítás, a fénysugarak beesési szöge adja. Maga a médium egy olyan – a magyar származású brit fizikus, Gábor Dénes által feltalált – képrögzítő eljárást jelöl, ami a fény hullámtermészetén alapszik. Az adott interferenciamintázat egy fizikai adathordozóra való rögzítésével az ábrázolni kívánt tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású kép jön létre. A hologramoknak több fajtája is létezik, a két legjellemzőbb csoportot a reflexiós (elölről megvilágított) és a transzmissziós (hátulról megvilágított) technika alkotja. A művész a Zeba vállalat közreműködésével készített reflexiós hologramja nem ábrázoló vagy reprezentáló jellegű, hanem egy elvont illúziót jelenít meg, amelynek címét Mattis-Teutsch többi alkotásához hasonlóan kizárólag valamely létező tárggyal való hasonlósága adja. A kompozíció egy dinamikus térélményt közvetít, ami a kinetikus művészet alkotásaitól eltérően nem a térben való mozgás elképzelésére épül, hanem a mozgásban lévő tér koncepcióját veszi alapul. A néző a képpel folytatott párbeszédének narratíváját a távolságok és látószögek éppen aktuális pozíciója adja. A látszat és a valóság közötti határvonalat feszegető képfelület egy olyan küszöb-szituációt teremt, aminek az átlépése nélkül a virtuális térbe kódolt üzenet rejtve marad a néző előtt.

Mattis-Teutsch Waldemár (1950, Sepsiszentgyörgy) erdélyi festő- és mozaiktervező művész 1993-ban Svájcban ismerkedett meg a holografikus képalkotással. 1995-ben Brassóban egy művészeti célokat szolgáló holográfiai laboratóriumot rendezett be, majd különböző cégekkel együttműködve a médium legkülönbözőbb technikáival (a pixel-, a reflexiós és a transzmissziós szivárvány-hologramokkal) kezdett kísérletezni. Folytatva édesapja, a magyar avantgárd első generációba tartozó lírai absztrakt festő- és szobrászművész, Mattis-Teutsch János örökségét, Waldemár egy olyan, a konkrét és az absztrakt geometrikus művészet programján alapuló posztmediális festészetet dolgozott ki, mely a művész alkotói hitvallásának megfelelően arra ösztönöz bennünket, hogy egy kép nem a megértése, sokkal inkább az átélése által lesz örökérvényű.