Szalay Péter, eredetileg szobrászként diplomázott, azóta változatos médiumokkal dolgozik, mint az objekt, installáció, lightbox, performansz, video. Művei gyakran működő gépek, melyeket egyszerű anyagokból, és talált tárgyakból, vagy azok elemeiből hoz létre. Művészetében egyedien ötvözi a kelet-európai konceptuális és neokonceptuális művészetből ismert barkács-esztétikát a technika legújabb vívmányaival.

Szalay alapvetően intellektuális munkáiban minden esetben kiemelt a tárgyi megvalósulás (működés, anyaghasználat) jelentésképző funkciója, mely fontos dimenzióját adja azok értelmezésének. Munkáinak tematikája az egyszerű fizikai jelenségek metafizikai tartalmaira való rácsodálkozástól a jelen társadalmi, kulturális és művészeti jelenségeire adott reflexiókig rendkívül sokrétű. Kritikus attitűdje a műveiben gyakran felbukkanó iróniában is tetten érhető, mely időnként nyelvi, máskor vizuális játékok, gegek formáját ölti.

Szalay Péter a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának szobrász szakán végzett, egyedüli magyar kiállítóként 2012-ben részt vett a III. Moscow International Biennale For Young Art-on. Művei szerepeltek a 2013-as és a 2015-ös Bookmarks kiállításokon, a Magyar Nemzeti Galéria, az Új Budapest Galéria, a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, a Trafó Galéria és a prágai Karlin Studios kiállításain. 2017-ben egyéni kiállítási anyagot mutatott be Kölnben az Art Cologne-on. Jelölték az Unicredit Bank Korszakalkotók programjának vizuális művészeti díjára 2018-ban és Művészeti teljesítményéért a Future of Emerging Europe Awards-ra 2021-ben. A Budapest IX. kerületében bemutatott „Prizma” című Public art művével óriási sajtóvisszhangot váltott ki, és a nemzetközi sajtó is foglalkozott vele, többek között a The Guardian, Deutsche Welle, Artnet, BBC. Alkotásai számos magángyűjtemény mellett az EPO (Európai Szabadalmi Hivatal), budapesti Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményében is megtalálhatók.