Az R-FLOW egy moduláris hurokinstalláció, ami a falnak támasztott, LED világítást használó, szöveges megjelenítő eszközökből áll. A kijelzők úgy vannak egymás mellé helyezve, hogy csak a hátoldalukat látjuk. Az installációban a fényreklámok, a városi terek ismerős kellékei, amelyek rendeltetésük szerint banális üzeneteikkel, egymással versengve csábítanak a fokozott fogyasztásra, eredeti kontextusukból kiragadott használati tárgyakként jelennek meg. Azzal a gesztussal, hogy Szigeti a fénypontok mátrixából álló fényújság-táblákon futó szövegeket a fal belseje felé fordítja, az általuk hordozott üzenetet is elrejti és végső soron egy jelentés nélküli, absztrakt vizuális élménnyé csupaszítja le. A szavak és mondatok olvashatatlanok maradnak és egy folyamatosan pulzáló vörös fényfolyammá alakulnak át. A vélt vagy valós narratív tartalom a háttérbe szorul és egy misztikus, megfoghatatlan jelenséggé minősül át. Szigeti installációja abszurd módon viszonyul a nyelvhez, amennyiben a fényt mint a mű számára kisajátított médiumot egy olyan kóddal azonosítja, ami képes lehet a kritikus jelentések vagy titokban tartott kérdések közvetítésére. Abból adódóan, hogy a művész ezeket a konkrét, de anonim üzeneteket dekonstruálja, egy olyan problémára reflektál, ami egyszerre felszabadító és elgondolkodtató. Végső soron a műben egy olyan iróniát fogalmaz meg, amelyen keresztül a társadalmi aktivizmus számára kisajátított reklámipar posztkonceptualista örökségére (köztük Jenny Holzer, Barbara Kruger és Hito Steyerl radikális politikai intervencióit) mutat rá úgy, hogy új kontextusba helyezve kérdőjelezi meg azt.

Szigeti G. Csongor (1980, Csíkszereda) művészetét a konceptuális és kritikai gondolkodás jellemzi, amely organikus anyaghasználattal és magas szintű kézműves kidolgozással párosul. Környezet- és kontextusorientált művészetére az interdiszciplinaritás jellemző, azonban a fotográfiától, a tervezőgrafikán át a szobrászatig ívelő tevékenysége technikai és stílustörténeti szempontból besorolhatatlan. Az urbánus lét ikonográfiáját kutató és a természetben talált anyagokat saját belső összefüggéseiből kiemelő, asszociációteremtő munkamódszerében a humánus magatartás és az irracionalitásra való hajlam egyszerre érvényesül.