A különleges projekció két, egymással derékszöget bezáró selyemfényű, fekete felületre vetített komputeranimált fénystruktúrákból áll, melyek a két felületről egymásra tükröződve többdimenziós látvány hatását keltik. Erre utal a mű címében lévő „n”, feltételezve a tetszőleges számú dimenziók jelenlétét. A fényből szőtt, változó ritmusú mozgásban lévő kompozíciók pontos definiáltságuk ellenére spontánnak, állandó megújulásra késznek mutatkoznak. A minimalista stílusban megalkotott és tükörfényes felületre projektált absztrakt animáció a szem számára láthatatlan térbeli kiterjedések illúziójának lenyomatát rögzíti. A művészek azoknak az univerzum működését leíró tudományos felfedezéseket próbálták az általuk javasolt esztétikai szótár alapján formába önteni, amelyek a görbült téridő víziójával, a gravitációs hullámokkal és a kvantumfizika ma még csak nem is sejtett eredményeivel kapcsolatosak.

Bortnyik Éva (1945, Kolozsvár) és Tubák Csaba (1943, Kolozsvár) Bécsben élő művészházaspár az önmagára reflektáló és önmagát megsokszorozó kinetikus mű térbeli kiterjeszthetőségének a konzekvenciáival és a különleges projekciós felületek esztétikájával foglalkozik.