Botos Péter hosszas, otthonában való kísérletezés után, 1989-ben alapította meg műhelyét, miközben néhány munkatársával elkezdtek optikai üvegekből nagy pontosságú üvegelemeket készíteni optikai műszerekhez, ipari eszközökhöz, kiegészítésként pedig üvegtrófeákat is készítettek. Az ipari megrendelések szüntelen technikai kihívást jelentettek számára, ezzel egyidőben folyamatos szellemi fejlődést is nyújtottak, valamint lehetősége nyílt formai kísérletezésekre is. Ennek köszönhetően kialakult számára egy új irány a képzőművészet felé, mely régóta foglalkoztatta, ezzel egyidejűleg a geometrikus-absztrakt művészet, valamint a minimalizmus is hangsúlyos elemként alakult művészetében. Ismeri, éli és élteti azt a közismert magyar hagyományt, amit Kassák Lajos, Victor Vasarely és Moholy-Nagy László művészete egyaránt fémjelez.

Szobrai készítésekor hideg technikával munkálja meg az optikai üvegeket. A munka tömbökből, hasábokból alakul, ezeket csak néhány elemre vágja, majd csiszolja, polírozza és ragasztja, sokszor ismételve a folyamatot. Konstrukciói egyszerű, geometrikus alapformákból állnak. Az egyes elemek nagysága, a ragasztások, a matt, fényes és a különböző színű, valamint fénytörésmutatójú optikai üvegek révén éri el azt burjánzó belső képi gazdagságot, ami végül megjelenik szobraiban. Műveiről geometrikus barokk szobrokként gondolkodhatunk. Első egyéni kiállítását 59 évesen 2004-ben rendezte meg Kockázat (A Square Deal) címmel, Magyarország első üveggalériájában. Azóta folyamatosan kiállító művész Európában és az USA-ban, valamint Kínában is.

Péter számára az optikai üveg alkalmazása miatt egyformán fontos a külső és a belső forma, a szobrokon belüli tükröződések, az áthatások, a színek és a fények. Ezek egyensúlyát keresi alkotásaiban, melyekben az irányított fények, a szobrai és környeztük viszonya foglalkoztatja. Egyes szobrokat a megszokott megjelenésen túl, mint lencsék és prizmarendszerek alkalmazza.