A kínai születésű, Londonban élő 00 Zhang olyan világokat teremt, amelyekben teljesen összeolvad a digitális és a fizikai valóság. Zhang előszeretettel dolgozik ipari anyagokkal, amilyen például a rozsdamentes acél és az ezüstbevonatú gyanta, és munkáiban az általa „kétoldalú száműzetésnek” nevezett jelenséget vizsgálja – az elidegenedettség és kapcsolódás digitális korunkban tapasztalt kettős érzését.

Prototípus 0033 és Prototípus 0037 című szobrászati alkotásai olyanok, mintha fémhéjú tengeri lények vagy garnélák lennének. Ezek az alakzatok magának a művésznek a másolatai, őt képviselik – nem emberi testek, hanem avatárszerű héjak formájában, amelyek játékszerű világunkkal lépnek interakcióba. 00 Zhang ipari anyagokat használ, hogy elbeszélje generációjának a gyors technológiai változások közepette zajló küzdelmeit. Az ember lágyságával kontrasztot képező hideg fémfelületek rámutatnak, hogyan alkalmazkodunk az egyre inkább mesterséges környezethez.

A Méz című videójáték a méhek és a civilizáció összetett világába kalauzolja el a játékosokat. A játék azt vizsgálja, milyen kapcsolatrendszer köti össze a méheket, az emberi társadalmat és a gazdasági rendszereket, különösen amikor az ökológiai válság fenyegetést jelent a biodiverzitásra. Zhang számára a való világ egy nagy játék, amelyben az emberek számítógépes karakterként viselkednek, ugyanazokat a rutinszerű cselekvéseket végzik, és ugyanazokat a helyeket látogatják. A Méz a méhek nézőpontján keresztül arra világít rá, hogy ha minden rendszerszerűvé és ellenőrzötté válik, könnyen elveszíthetjük a valóságérzékünket.

Zhang úgy véli, hogy mindannyian egy hálózat termináljai vagyunk, egy nagyobb géppel kommunikáló számítógépes parancssorok. Munkái azt a kérdést boncolgatják, hogy ki irányít kit – mi programozzuk a digitális világot, vagy az programoz minket? Azáltal, hogy olyan alkotásokat hoz létre, amelyek egyaránt léteznek online és galériákban, Zhang arra hívja fel a figyelmet, hogyan alakítják a virtuális élmények mindennapjainkat és identitásunkat.

Ezek a művek arra mutatnak rá, hogy újfajta viszonyt kell kialakítanunk a digitális technológiával – olyat, amelyik a virtuális és a fizikai világot egyaránt az emberi tapasztalat valós részeként ismeri el.  

(Bencsik Barnabás)